2011. április 10., vasárnap

Dilemma

Két évente egy bejegyzés, nem számítok különösebben szorgalmas blogírónak. Az igazság az, hogy majd mindennap leülök megnézni az emailjeimet, és hetente kb. kétszer az olvasott blogokra is ránézek, beleolvasok, olykor belemerülök. Ilyenkor mindig gondolok a saját megkezdett blogomra, de itt meg is torpanok. A nehéz az, hogy mit írjak le. A hétköznapi dolgainkat? Amit főzök? A hacainkat? (Na az van bőven ) Az örömeinket? (jut abból is szerencsére) A töprengéseimet? Sokszor úgy érzem, nem akarom a hálóra teregetni ezeket, mert kit érdekelne, akarom-e egyáltalán megmutatni magamat/gunkat, és annyian írnak már minderről, hogy lenne-e egyáltalán értelme. Szóval önbizalomban és határozottságban van hiány rendesen.
Persze tudom mindenképp egyedi lenne, de akkor is, vagy pont ezért olyan mintha beengedném a világot az otthonomba. Persze akkor meg minek nyitottam blogot, azért mert egy csomó minden kavarog bennem, történik velünk. Talán ha csak az olvasná, akinek megengedem, de ha eleve zárt a blog ki a szösz fogja azt gondolni, hogy ezt olvasni szeretné, hiszen azt sem tudja miről szól. Summázva szerintem egy ideig maradok ilyen mesebeli (egyszer volt, hol nem volt) blogíró.
Azért ha valakinek van jó tanácsa, biztató szava, tapasztalata, azt szívesen olvasom, esetleg meg is fogadok néhány jónak ígérkező ötletet. üdv mindenkinek aki elolvasta

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Írd le, hogy mit főzöl a gyerekeidnek, mert biztos nem egyszerű ezzel az érzékenységgel megoldani a mindennapi étkezést. Biztos lesz aki örömmel fogadja, mert hasonló problémája. Ha már csak egy új ötletet adtál valakinek, már az megéri.
    Írod, hogy logopédus vagy, talán ebben is tudnál ötletet adni valakinek.
    Nem kell, hogy teljesen kitárulkozz, azt írd le amit akarsz. Kialakul menet közben.

    VálaszTörlés
  2. Köszi a jó tanácsot, megpróbálom.

    VálaszTörlés