Hétvégi reggelek

A hétvégi reggelben az tök jó, hogy nem sietünk sehova, ráérős, nyugodt és kiegyensúlyozott az ember, egészen addig míg fel nem ébred. Ébren viszont már vágyakozva gondolunk, a tanév szervezett reggeleire, mikor minden percet beosztunk, és nincs idő hisztire, mert csinálni kell.
Szóval a nhétvégi reggellel ránk zúdult időrengeteg, engem sokszor agyonnyom. Ha mindenre van idő, akkor általában semmire sem jut, vagyis semmi hasznosra (bár ez nézőpont kérdése).
Három gyerekkel az ember sok mindent csinálhat, de a unatkozás (sajnos, vagy szerencsére - nem is tudom) nem tartozik ezek közé.
Mindenki tudja, vagy legalább is el tudja képzelni az alapdolgokat, felkelés, öltöztetés,reggeli stb., így megy ez gyerekkel is meg anélkül is. Azonban míg egyedül vagyunk, ezek könnyen mennek, maximum a saját korlátaink és szeszélyeink nehezítik. Viszont ezek mind elmúlnak, ha az embernek gyereke lesz, ha az elsőnél még nem is , a harmadiknál már biztosan. Én legalábbis így vagyok vele.
A szeszélyeket átvette a lányom, a korlátokat pedig közösen állítja a bátyjával és öccsével.
Azért ne vegye senki panaszkodásnak e sorokat, ez nem rossz, sőt ezek színesítik az életem, -azt hiszem más is ismeri a "vörös a dühtől", "falfehér a rémülettől", "sötéten lát mindent", "rózsaszínben látja a világot" kifejezéseket-.